luxporno.ru
Ennek okát a fényszóróállvány felszerelésében látták, ami plusz 38 t tömeg többletet okozott. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindössze 85 matróz és 4 tiszt vesztette életét (1087 főből! ), ami leginkább annak volt köszönhető, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészeténél alapkövetelmény volt, az úszni tudás. A matrózok többsége nem a hajó elhagyása közben vesztette életét, hanem miközben süllyedt a hajó, a bal oldali két kazánterét sikerült újból vízteleníteni, s gőzt készíteni. Egészen a felborulásig tartották a gőztermelést, így a teljes – jórészt magyar – fűtőszemélyzet és a velük együtt dolgozó Maxon Róbert – sorhajóhadnagy, első tiszt – odaveszett. A hajót utoljára a parancsnok, Seitz sorhajókapitány hagyta el, úszva. A Szent István egyike annak a kevés hajónak, melyeknek elsüllyesztését filmre vették. A hivatásos filmesen kívül az eseményeket, Mensburger amatőr filmes, sorhajóhadnagy, is megörökítette (a másik kettő a HMS Barham és az USS Arizona). A film bemutatásából befolyó pénzt a Vöröskeresztnek ajánlották fel.
Montecuccoli altengernagy 1908. februári bejelentette hatására – miszerint a haditengerészet egy 19 000 tonna vízkiszorítású dreadnoughot akar építeni – több terv is született, amelyek közül végül az utolsót fogadták el. A nemzeti haditengerészetek ebben az időben tértek át az új tagozódásra, mely alapján az azonos osztályú hajókból nem hármat, hanem négyet kell építeni, ennek megfelelően Montecuccoli is négy új hajók akart. Az új hajóosztály – melyet Viribus Unitis osztálynak is szoktak nevezni – főtervezője Siegfried Popper hajóépítő főmérnök volt, munkatársai, Theodor Novotny I. osztályú hajómérnök, Julius Scharbert II. osztályú hajómérnök és Johann Schlesinger III. osztályú hajómérnök voltak. Az egyetlen hajógyár, mely akkoriban ekkora hajók építése esetén szóba jöhetett, a trieszti Stabilimento Tecnico volt. Ráadásul a gyár komoly érdeklődést tanúsított, s már 1909-ben bejelentette, hogy akár saját kockázatára is, megépíti a hajókat. 1910-ben a monarchia közös pénzügyminisztere nem támogatta új hadihajók építését, így a haditengerészet saját kockázatra kezdte meg a hajók építését.
A kötelék másik csatahajója, a Tegethoff, igaz kissé megkésve, de megpróbálta vontatókötélre venni a Szent Istvánt, hogy legalább Premuda mellett partra futtassák, de végül nem járt sikerrel. A 78T torpedónaszád menti a legénységet Hogy mennyire nem volt a korszak viszonylatában gyenge a hajó páncélzata, azt jól mutatja, hogy az eggyel nagyobb, de hasonló korú brit HMS Audacious 1914 októberében egy aknától süllyedt el – igaz, az nagyon szerencsétlen helyen robbant fel – ami jól mutatja, hogy a csatahajók vízvonal alatti védelme nem tartott lépést a "lentről érkező" fenyegetésekkel. Szomorú érdekesség, hogy a Szent István volt az egyik első hadihajó, amelynek pusztulását filmen is rögzítették (a kötelék másik csatahajója, a Tegethoff fedélzetéről), ami lentebb is megtekinthető: Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára.
Röviden térjünk ki még az árulás kérdésére is. Sem az olasz dokumentumok, sem pedig a háború után megjelent könyvek nem említik, hogy az olasz flottaparancsnokság rendelkezett volna bármiféle információval az 1918. június 10-11-ei támadással kapcsolatban. Ugyan Thaon di Revel, az olasz flotta parancsnoka, tartott attól, hogy az 1917. május 15-ei támadás megismétlődik, de nem számított arra, hogy a támadásban csatahajók is részt vesznek majd. [15] Az olasz légifelderítés csak június 10-én reggel jelentette, hogy Polából hiányzik négy nagy csatahajó, de ekkor a SZENT ISTVÁN már a hullámsírban feküdt. A torpedótámadás után 2, 5 órán keresztül küzdöttek a hajó megmentéséért. Az eddig elhangzottakból egyértelműen megállapítható, hogy nem árulás vezetett a SZENT ISTVÁN elvesztéséhez. Az olasz gyorsnaszádok egy egyszerű rutinfeladatról voltak hazatérőben, amikor megpillantották az osztrák-magyar hadihajókat. Tény, hogy a kötelék indulásának 45 perces késése hozzájárult ahhoz, hogy a MAS naszádok már világosban keresztezzék a csatahajók útját.
De most már – véleményem szerint – elérkezett az idő, hogy bevessük a flottát és kockáztassunk egy kicsit. " –írta Erich Heyssler, a flotta cirkálóinak parancsnoka. Június 6-ig csak a főparancsnok és a csapásmérő csatahajók kapitányai tudtak a tervről, habár június 3-án elrendelték a szabadságolások eltörlését, ami nagy akcióra utalt. Horthy még egy haditudósító csapatot is meghívott zászlóshajójára, a "Viribus Unitis"-re, hogy megörökítsék a közeledő haditettet. 1918. június 8-án a "Viribus Unitis" és a "Prinz Eugen" hét kísérő hajó társaságában elhagyta a polai kikötőt és Zarától (Zadar) délre megálltak, hogy bevárják a második hullám hajóit, köztük a "Szent István"-t. De az egység sosem érkezett meg: "Zara magasságában jött a hír, hogy a Szent István […] elsüllyedt. […] Ennyi volt […], mondják mindannyian, szégyenteljesen hajózott vissza a flotta, […], bebizonyítva, mennyit is ér az ilyen óriásfegyver" – tette hozzá a híres tudósító, Egon Erwin Kisch. De mit történhetett? A "Szent István" csatahajó katasztrófájának helyszíne Premuda szigetétől nyugatra (google maps).
További különbség volt még, hogy ez a hajó nem volt torpedóhálóval ellátva, valamint a főárboc előtt is a többi hajón lévőtől eltérő ventilátor helyezkedett el. Míg a testvérhajói négy, addig a Szent István kettő hajócsavarral rendelkezett. A Szent Istvánt 1915-ben állították hadrendbe. A világháborúban hadrendbe állítása után a Szent István főként a pólai kikötőben tartózkodott, melyet csak lőgyakorlatok idejére hagyott el. Részt vett Póla légvédelmében. Első és egyben utolsó harci bevetésére 1918. június 9-én éjjel futott ki egy kötelék tagjaként azzal a céllal, hogy feltörjék az Otrantói-szorosban lévő tengerzárat. Ugyanekkor Anconából két olasz torpedónaszád két MAS motorcsónakot (MAS-15 és MAS-21 jelzésűek) vontatott ki. Az volt a feladatuk, hogy kifürkésszék a Gruzia- és Selve-sziget közötti forgalmat és mérjék föl az aknazárakat. Június 10-én hajnalban Luigi Rizzo korvettkapitány, a MAS-15-ös parancsnoka észrevette a Szent Istvánt és a Tegetthoff nevű testvérhajóját a Premuda-szigettől délkeletre.