luxporno.ru
15 Nemes Nagy Ágnes prózaverseit legutóbb Ferencz Győző vizsgálta, 16 aki egy, mindeddig a hagyatékban lappangó darabnak, az Enyhe tél című szövegnek a "restaurálásával" is bővítette a hozzáférhető prózaversek számát. Ferencz Győző szerint Nemes Nagy költészetének e kései szakaszára felerősödött a már korábban is jellemző ismeretelméleti kétely, amely "a prózaverseknek szinte kizárólagos témája lett". 17 A középpont nélkülinek megtapasztalt világ a rétegzettségben metaforizálódik, amely e "versek visszatérő, elvontan megfogalmazott és vizuálisan is megjelenített témája". 18 Amellett, hogy a Nemes Nagy-líra e formai és nyelvi természetű változásai a Falevél-szárak című költeményben is kimutathatók, nem okoz nehézséget azoknak az elemeknek a felfedezése sem, melyek a verset az életmű korábbi szakaszaihoz kötik. Ebből a szempontból leginkább a költemény középpontjában álló s e költészetet talán leginkább jellemző motívum, a fa képe szembetűnő, amely ezen állandóság biztosításán túl számos interpretációs lehetőséget is megnyitó értelemkontextusban helyezi el a szöveget.
Sepreget, kotorsz, meg-megll, lombot rz. Lombot rz, dit ver, krumplit s, szretel. Shajtoz nagyokat s harapja, kurttja a hossz napokat. Gyrfs Endre: Gesztenyz Vadgesztenye, gesztenye, kosrkmba potty bele! gesztenybl fabriklok buksi fej barna bbot. Vadgesztenye, gesztenye, kosrkmba potty bele! Ha vagytok mr j nhnyan, megnyitom a bbsznhzam. Ismert mondkk: Ilyen pici a trpe, Guggoljunk le a fldre. Ilyen nagy az ris, Nyjtzkodjunk kispajts! Esik es csepereg, Srga levl lepereg. 9A tevkenysg hangulati lezrsa Zenehallgats: Gryllus Vilmos szi dalai Beszlgets az szi vszak jellemzirl s tovbbi szabad jtktevkenysg az irodalmi tevkenysghez kapcsold tovbbi lmnyekhez, fejlesztsi lehetsgek Vers bemutats az vodapedaggus ltal: Fss va: Sndiszncska Tegnap korn esteledett, sndiszncska gyat vetett, gyat vetett az avarba kicsinyeit betakarta. Fjhat a szl szakadatlan, melenget a mohapaplan, j puha e fldi fszek. Aludjatok kis tsksek! A korbban kzsen gyjttt s prselt levelek felhasznlsval, levl lenyomat ksztse, paprra festk s ecset vagy szivacs segtsgvel.
A nyitó kép egyfajta epikus keretet alkotva teremti meg a költemény beszédhelyzetét, amely az egyes szám első személyben megszólaló lírai hangnak mint a versbeli "történet" részesének sajátos karaktert kölcsönöz; általa a versbeszéd határozottan valakinek a beszédeként válik hallhatóvá, aki megnyilatkozásának tárgyában személyes érintettsége révén is illetékesként szólal meg. Az elbeszélt esemény – a járda szélére hullt gesztenyefalevél felemelése, illetve a levélujjak hátracsuklása, elszállása a szélben – nem egy narratívaszerűen szerveződő szöveget alapoz meg, hanem egyfelől a versnek a címben is megjelölt fő motívumára, a levélszárra irányítja a figyelmet, másfelől olyan, Nemes Nagy esszéinek egyik jellemző felütésére emlékeztető21 konkrét példaként22 működik, amely didaktikai funkciót tölt be. A tanítói pozícióból megszólaló, mérlegelő jellegű beszéd jeleiként ismerhetjük fel az elsősorban a szóbeliségre jellemző közvetlen, bizalmas stílusértékű fordulatokat ("fura kis roppanással", "az már bizony elhanyagolhatatlan", "No és a mécsesek", "Nézd csak a berkenyefát", "termést, miegyebet" stb.
64 Ezt a fotoszintézis folyamatában élettani szempontból is fennálló kölcsönös függőségi viszonyt jelenítik meg a vers utolsó szavai is: "aztán csak ülnek a pára-gomolyban hangtalan, a lét ködös lélegzetében". A levegővétel motívuma ugyanakkor az ágakon "ülő" szárny formájú levelek madárként azonosított kontextusában arra a madár és a lélegzés szerve között fennálló "látens" szemantikai kapcsolatra is figyelmessé tesz bennünket, amely a tüdőszárny szavunkban explicit módon is kifejezésre jut. Az e viszonyban rejlő jelentéspotenciált A távozó című költeményében maga Nemes Nagy Ágnes is aktualizálja: Hogy visszanézett, nem volt arca már. Hogy visszanézett. Akikben itt lakott, a maszkok, földdé mosódtak zöldek és a kékek, szétkent kupacban, arcok, homlokok, hogy utoljára visszanézett. S amikor hátat forditott, két szárnya röntgennel átvilágitott tüdőszárny, olyan ezüst – és szét-szétnyílott – centiméteres kis repülési szándék – s összezárult kilélegezve. És láttam én, láttam akkor, hogy az enyém, nem másé, sajna, az enyém, két vállam közül távozott, akár az átvilágitott, s maszk nem takarta már, hogy visszanézett.
(Alekszandr Potebnya, Jegyzetek a szóbeliség elméletéből = Poétika…, i. m., 149. ) 56 E rokonság jelentőségét növeli szemünkben az a körülmény is, hogy Nemes Nagy "költészettanában" a vers ugyanazt a funkciót kapja, mint a szó, amennyiben célja az, hogy minél több "névtelent" nevezzen meg (vö. Nemes Nagy Ágnes, A névtelenek = Uő., Az élők…, i. m., 474. ), illetve más szóval "egy lelki ténynek a szinonimája" legyen (vö. Nemes Nagy Ágnes, A vers mértana = Uo., 168. ). 57 Alekszandr Potebnya, I. m., 156. 58 Vö. Alekszandr Potebnya, A gondolat és a nyelv = Poétika…, i. m., 123. 59 Itt említhető az ócska ceruza is, amely az íráshoz kötődő képzeteken túl megfoghatóságán keresztül szintén implikálja a kéz fogalmát. 60 Alekszandr Potebnya, Uo., 134. 61 Bárdos László, I. m., 292. 62 A vers "elfödött szökőkútja" eszünkbe juttathatja Nemes Nagy Ágnes egyik ismert versdefinícóját, melyben a költészet paradox természetét a "szilárd szökőkút" metaforájával ragadja meg. Nemes Nagy Ágnes, Látkép gesztenyefával, Kabdebó Lóránt interjúja = Uő., Az élők…, i. m., 249.