luxporno.ru
Listen to Fenyő Miklós Várni rád egy éjen át MP3 song. Várni rád egy éjen át song from album Fenyő Gyöngye is released in 2011. The duration of song is 00:03:11. The song is sung by Fenyő Miklós. Related Tags: Várni rád egy éjen át, Várni rád egy éjen át song, Várni rád egy éjen át MP3 song, Várni rád egy éjen át MP3, download Várni rád egy éjen át song, Várni rád egy éjen át song, Fenyő Gyöngye Várni rád egy éjen át song, Várni rád egy éjen át song by Fenyő Miklós, Várni rád egy éjen át song download, download Várni rád egy éjen át MP3 song
Gershwint is nagyon szerettem, akkora már pötyögtem a műveit zongorán. Az is egy klassz élmény volt, de a rockzenéhez nem hasonlítanám. Nagyon sok mindent láttam és hallottam az ott tartózkodásunk évei alatt a tévében, moziban, rádióban, de koncertemlékem csak ez a kettő volt. - Hazatérve a hatvanas évek közepén milyen koncertélmények érték Budapesten? - Időközben ugye a brit invázió terjedt a világban, mint a pestis, úgyhogy Magyarországra is elért és nem maradtunk ki belőle. Az első nagy meghatározó hazai koncertélményem egy névtelen brit banda volt. Annyira nagy volt az éhség az ilyen zenék iránt, hogy a Kisstadiont megtöltötte egy olyan zenekar, amiről talán senki nem hallott, mindegy volt, hogy kik játszanak, a lényeg, hogy Angliából jöttek. Elég volt kiírni ennyit, meg feltenni három gitárt és egy dobot a plakátra. Az volt a zenekar neve, hogy Stovepipe No. 4. Özönlöttek rájuk az emberek, ez 1965-ben volt. Nem volt egy maradandó élmény, de engem is bebolondított a dolog. Aztán jött 1967-ben a Nashville Teens, annak mindkét koncertjén ott voltam.
Koncertélmény rovatunkban a Recorder magazin nyolcadik számában Fenyő Miklóst szólaltattuk meg. 1957-ben ott volt egy Elvis Presley-koncerten, 1989-ben a drogokról beszélgetett Jerry Lee Lewis-zal, 2008-ban elutazott Amerikába egy koncert kedvéért. 1982-ben megtöltötte a Budapest Sportcsarnokot, 1995-ben pedig a Népstadiont is. Fenyő Miklósnak van mesélnivalója színpadi és színpadközeli élményekről, amelyeket örömmel megosztott velünk. A felidézett emlékek közt szó esik egy 1965-ös budapesti koncertről, amiről mutatunk egy döbbenetes amatőr filmfelvételt. - Mi volt az első meghatározó koncertélménye? - Minden valószínűséggel Elvis Presley. Amikor Elvisnek megjelent a Love Me Tender című filmje, akkor 1957-et írtunk és én véletlenségből New York Cityben éltem (1956-tól a szüleivel - a szerk. ). Elvis a filmpremier alkalmából jött el New Yorkba, és ez elég ritkán fordult elő pályafutása során. Nyilván részt vett a filmpremieren is, de ehhez kapcsolódóan volt egy exkluzív koncertje, ami tényleg exkluzív volt, meghívott vendégekkel, filmesekkel, polgármesterrel, zártkörűen a Madison Square Gardenben.
Egyrészt ők is játszottak a Kisstadionban, másrészt játszottak az Ikarus Művelődési Házban, hogy ez hogyan történt, azt nem tudom (nevet). Akkor nekem az akkori zenekarommal volt egy klubunk az Ikarus Művelődési Házban, de azt se tudnám megmondani, hogy mi hogyan kerültünk oda. Ők azért már ismertebb banda voltak, játszotta őket a Luxemburg Rádió. - Volt olyan alkalom, hogy elutazott külföldre kifejezetten valakinek a koncertje miatt? - Nem túl sokszor, de előfordult. 1981-ben éppen Berlinben voltunk, Nyugat-Berlinben pontosabban, fellépni a Hungáriával és ott adott koncertet Shakin' Stevens egy nagy, tizenötezres sportcsarnokban. Na, az ő koncertjére elmentünk csapatostul. 1989-ben direkt azért mentem el Münchenbe, hogy az Olympia Halle-ben megnézzem Paul McCartneyt. Azt a koncertet végigizgultam-őrjöngtem a magam módján. - Melyek voltak még későbbi emlékezetes koncertélményei Magyarországon? - A Rolling Stones 1995-ben feltétlenül ilyen, részben azért is, mert három hét múlva a Hungaria is ott adott koncertet.
Amikor a hajó gyomrába értem, azt mondtam magamban, hogy wow, és nem csak azért, mert lényegeen többen voltak, mint vártam. Azért is is elakadt a lélegzetem, mert ez a huszonkét éves, tehetséges fiatal lány tökéletesen uralta a teret. A hangját és a színpadot, a közönséget és a technikát, amellyel dolgozik. Az énekhangja, a népzenei hatások, a trip hop, az electro, a versfeldolgozások és a megteremtett atmoszféra elegye alkotott egy olyan közeget, amelyben egyszerűen csak jó volt lenni. Mellette pedig Oláh Anna festőművész alkotott két, óriási kifeszített vászonra, a dallamok hatására – vagy inkább hatása alatt – mert ahogyan később a kopaszra borotvált lány elmondta: ő nem érzékeli közben a külvilágot. Csak a zene, az ének és az előadó személye létezik. És persze a vászon, amelyre feketével formál titokzatos világot. Androgün arcok és testek, sci-fibe illő tájak, nem létező Nazca-vonalak, erotikus képzetek és beszédes mimikák jelennek meg alkotásaiban. A delejes szó talán túlzás, de igazán egyedi a hatás Takács Dorina Дeva kristálytiszta hangja úgy csengett a térben, mintha egy szirén énekelne.
Na erre a koncertre teljesen véletlenül az én New Yorkban élő, akkor 16 éves unokanővérem valamilyen ügyes módon szerzett két jegyet a szülei révén, és engem is bevitt. Tíz éves voltam. Nem olyan híres koncert ez, de nagyon sok mindent láttam és hallottam azon az estén, amiből az egyetlen igazán magával ragadó dolog, az maga Elvis volt. Láttam azt a fajta közönség megnyilvánulást, amit odáig soha életemben nem láttam. Rettenetesen meghatározó élményt kaptam azon az estén, és ezt először onnan tudtam, hogy napokig, hetekig álmodtam a koncertről. Egy tíz éves pesti kölyöknek ezt látni New Yorkban merőben felfoghatatlan volt. - Őriz még más koncertélményeket az amerikai éveiből? - Nem volt jellemző, hogy koncertre jártunk volna, de van még egy élő zenei élményem, de annak semmi köze a rockzenéhez. Ez pedig egy Leonard Bernstein koncert volt. Ő akkor még csak zongoraművész volt, a West Side Story és a többi főműve később született. Gershwin-estet adott a Radio City Music Hallban, oda pedig az apámmal mentünk el ketten.
- Volt valami koncertekhez kötődő emlékezetes, extrém esemény pályafutása során? - Túl extrém esetek nem voltak, de még a hatvanas évek végén történt egy emlékezetes sztori. Az ős-Hungariaval elindultunk országos turnéra, Az Országos Rendező Iroda szervezte ezeket a fellépéssorozatokat, és úgy csinálták, hogy mindig egy konferansziét tettek a zenekar mellé, akinek az volt a feladata, hogy egyrészt felkonferálja az együttest, másrészt a koncertek ekkoriban két blokkból álltak és a kettő között a konferanszié szórakoztatta a közönséget. Egyszer jött velünk az akkoriban ismert, de nálunk és a közönségünknél jóval idősebb Képessy József, aki leginkább szinkronszínészként volt ismert. Egy szenzációs hang volt. Azt találta ki, hogy úgy jön be a koncert közepén, mintha egy helyi részeg lenne, aki azért balhézik, hogy mi ez a nagy ricsaj, kik ezek a hosszú hajú huligánok, és hogy kihúzza a 220-ból a felszerelést. Ez a jelenség akkoriban ismert volt. Nemes Laci volt a technikusunk, aki nem volt ott, amikor Képessy Józsi bácsi elmondta ezt az ötletét.
(nevet) És akkoriban még nem nagyon mertem erre válaszolni. - Volt olyan zenekar koncertjén, amelyiken nem feltétlenül várnánk öntől, hogy szereti a fellépőt, mégis nagy élményt jelentett? - A Bros koncertjére emlékszem így, szintén ekkoriban volt, mint az első Jerry Lee-buli. Szerettem őket akkoriban, volt pár jó slágerük, és a két testvér közül az egyiküknek nagyon jó hangja volt. Ott főleg az volt a nagy élmény, hogy azt láttam, ahogy a nálam fiatalabb generáció megőrül a zenére. Nem érdemtelenül kapták meg az elismerést. - És olyan előadó van-e, akit nagyon szívesen megnézett volna, de nem került rá sor? - A Beatles. Arra ugye esély sem volt. - Mostanában milyen zenéket hallgat? Ki az, akinek a zenéje megfogja az aktuális felhozatalból? - Sorolhatom én: Alan Jackson, Gretchen Wilson, Trace Adkins. Az új country-előadók mostanában a kedvenceim. És ez a szenvedély egyébként koncertélménnyel is összefügg. 2008-ban elutaztam Alan Jackson kedvéért Amerikába. Jó, ez így jól hangzik, persze nem csak egy koncert miatt mentem ki, összekötöttem más élményekkel is, de kétségtelen, hogy Alan Jackson miatt választottam időpontot.