luxporno.ru
Bővebb ismertető Jean-Baptiste Grenouille a 18. század egyik legzseniálisabb és egyben legvisszataszítóbb jelensége, aki az illatok géniuszaként írta be magát korának történetébe. A sors fintoraként szag nélküli testtel, Párizs legbűzösebb negyedében, a halpiacon látta meg a napvilágot, ahol nem várta senki, így szeretet sem jutott neki. Pedig semmire sem vágyott jobban, minthogy szeressék, és kivívja az emberek elismerését. S mivel számára a világ illatok és szagok forgataga, megalkotta minden idők legtökéletesebb parfümjét. Az ellenállhatatlan szépség, a visszautasíthatatlan szeretet illatának forrása s legfontosabb alapanyaga azonban az emberi bőr, de Grenouille-t ez sem állíthatta meg. A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben lehetetlen eldönteni. A mű a zsenialitásról, a művészi tökély áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd-e, vagy dermesztő horror. Egy biztos, hogy különös hangulatú regény, ellenállhatatlan olvasmány, amelyet lefordítottak több mint 40 nyelvre, és amely csaknem 20 millió példányban kelt el.
Grenouille története másrészt a német irodalom, kultúra, történelem alakjainak idézésével a felvilágosodástól a második világháború őrületéig vezető utat példázza. Alakjában Faustra ismerhetünk – a tökéletes illat, a Szépség megtalálása lenne a boldogság pillanata, amiért Faust szerződést köt az ördöggel. De ő Peter Schlemihl is, aki árnyékát adja az ördögnek. Grenouille-nek Ifjúkorától nem érzékelik létezését, nem volt árnyéka, ami a többiek arcára vetülhetett volna. A saját szag – személyiség hiánya megszállott kutatásra, illatok, szagok gyűjtésére ösztönzi. Célja: elrabolni minden és mindenki szagát – lelkét, és kreálni egy sajátot. Polgári foglalkozás leple alá rejti ténykedését, miközben Goethe bűvészinasának merészségével lát hozzá a "varázslathoz". Csakhogy már nincs mester, felsőbb hatalom, aki megzabolázhatná az idézett szellemet. A szifiliszből (látszólag) kigyógyult Grenouille Nietzscheként vonul vissza a teljes magányba, hegyeibe, távol az emberek bűzétől. Nem vezekelni akar, nem is szent vagy próféta, aki kinyilatkoztatásra vár.
De Baldini a klasszikus szépségápolás eme kellékeivel nem elégedett meg. Becsvágya arra sarkallta, hogy gyűjtse össze boltjában mindazt, ami valamiképpen illatozik vagy az illatozást szolgálja. Így aztán a füstölőpasztillák gyertyák és szalagok mellett számos fűszert is tartott: ánizst és fahéjt, szirupokat, likőröket és gyümölcsvizeket, ciprusi borokat, mazsolát, mézet, kávét, teát, kandírozott és aszalt gyümölcsöt, fügét, cukorkát, csokoládét, szelídgesztenyét, sőt tartósított kapribogyót, uborkát, hagymát és marinált tonhalat. És volt ott még illatozó pecsétviasz, parfümös levélpapír, rózsaolajillatú szerelmi tinta, sevró írótömbök, fehér szantálfa tollszárak, cédruskazetták és ládák, virágszirmok tárolására alkalmas tálkák, potpourrik, sárgaréz tömjéntartók, metszett borostyánüvegcsék és -tégelyek, illatos kesztyű, zsebkendő, szerecsendióvirággal töltött tűpárnák és mósuszgőzzel átitatott tapéta, amitől a szoba több mint száz évig illatos marad. Természetesen az a rengeteg áru nem kaphatott a pompás, utcára (illetve hídra) néző boltban helyet, így pince hiányában nemcsak a raktár, hanem az egész első és második emelet, valamint a földszint valamennyi folyóra néző helyisége is tárolásra szolgált.
Inkább nem bolygatta ezeket a kérdéseket, mert túlságosan kényelmetlenek voltak a számára, és a lehető legkínosabb bizonytalanságba taszíthatták volna, holott az embernek biztonságra és nyugalomra van szüksége, hogy kellőképpen használni tudja az eszét. Mindenesetre elszántan küzdött az egyszerű nép babonái ellen, a boszorkányság, kártyavetés, amulettviselés, szemmel verés, igézés, teliholdkor történő varázslások és hasonlók ellen; mélységesen elkeserítette, hogy a kereszténység több mint ezeréves fennállása alatt nem sikerült ezeket a pogány szokásokat kiirtani. Az úgynevezett megszállottság és sátáni paktumok mögött is többnyire babonás sarlatánság húzódott meg. Terrier persze nem merte tagadni a sátánnak és hatalmának létezését, az ilyen alapvető teológiai kérdések eldöntésére nem egy egyszerű szerzetes hivatott. Másrészt viszont világos volt, hogy ha valamely együgyű személy, mint a dajka is, azt állítja, hogy sátánfajzatot talált, akkor biztosra vehető, hogy a sátán keze nincs benne a dologban.
A sors fintoraként szag nélküli testtel, Párizs legbűzösebb negyedében, a halpiacon látta meg a napvilágot, ahol nem várta senki, így szeretet sem jutott neki. Pedig semmire sem vágyott jobban, minthogy szeressék, és kivívja az emberek elismerését. S mivel számára a világ illatok és szagok forgataga, megalkotta minden idők legtökéletesebb parfümjét. Az ellenállhatatlan szépség, a visszautasíthatatlan szeretet illatának forrása s legfontosabb alapanyaga azonban az emberi bőr, de Grenouille-t ez sem állíthatta meg. A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben lehetetlen eldönteni. A mű a zsenialitásról, a művészi tökély áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd-e, vagy dermesztő horror. Egy biztos, hogy különös hangulatú regény, ellenállhatatlan olvasmány, amelyet lefordítottak több mint 40 nyelvre, és amely csaknem 20 millió példányban kelt el. Vélemények Kérdezz felelek Oldalainkon a partnereink által szolgáltatott információk és árak tájékoztató jellegűek, melyek esetlegesen tartalmazhatnak téves információkat.
Az igék, melléknevek és töltelékszavak már több nehézséget okoztak Grenouille-nak. Az igen és nem kivételével, amit szintén nagyon későn kezdett mondani, csak főneveket tudott, sőt, csakis olyan tárgyak, emberek, állatok, növények nevét, amelyeknek szaga vagy illata mély benyomást tett rá. Egy márciusi napon történt, hogy Grenouille egy tölgyfarakáson ücsörgött. A fa pattogott a melegben, és ő életében először mondta ki a fa szót. Százszor látott már deszkát, százszor hallotta a szót. Értette is, hiszen télen sokszor küldték fáért. De maga a tárgy sohasem vált számára olyan érdekessé, hogy vette volna a fáradságot nevének kimondására. Ez csak ezen a márciusi napon történt meg, amikor a farakáson ült. A felhasogatott fát egymásra rakták Madame Gaillard kunyhójának déli oldalánál, a tető kiugró része alatt. Édeskés, égett szag áradt belőle, a rakás mélyéből mohaillat szállt, a kunyhó deszkaoldalából pedig a meleg hatására fanyar gyantaillat. Grenouille kinyújtott lábbal ült a farakáson, hátát a kunyhó falának vetve, szemét lehunyva, mozdulatlanul.
Bár hegek, ráncok és ragyás sebhelyek borították, s az egyik lába kissé megnyomorodván, járása bicegőssé vált de élt. Szívós volt, mint egy különlegesen ellenálló baktérium, és kisigényű, mint egy kullancs, amelyik csendesen kuporog a faágon, s egy évekkel azelőtt zsákmányolt vércseppből él. Testének csupán minimális mennyiségű táplálékra és ruhára volt szüksége. Lelkének semmire. Nagyon is jól bírta mindama dolgok nélkül, amikre egy gyereknek állítólag szüksége van: védettség, gyengédség, kedvesség, szeretet nem kellett neki. Valószínűleg önmaga tette önmaga számára nélkülözhetővé őket, hogy megmaradjon, már a kezdetektől fogva. Az a sikoly ott, születése után, a halbontó asztal alatt, amivel felhívta magára a figyelmet, anyját pedig a vérpadra juttatta, nem szeretetre és együttérzésre vágyó, ösztönös kiáltás volt. Sokkal inkább tudatos, mondhatni gondosan mérlegelt kiáltás, amivel az újszülött letette voksát a szeretet ellen, de az élet mellett. Körülményei ismeretében az egyik valóban csak a másik nélkül létezhetett, és ha a gyermek mindkettőt követeli, feltétlenül elpusztul.