Régi Romai Érmék, Vénusz-Szobor, Borostyánkő Út És Római Érmék - Zalamédia - A Helyi Érték
A római ezüstpénz, a denarius, súlyosabb volt a görög ezüstpénznél, az attikai drachmánál (4. 37 g). Az első – Kr. 268–254 közt vert – denariusok súlya 4. 45–4. 63 g közt ingadozik. Kiverési átlagsúlyuk 4. 548 g-ra tehető. A denarius lett több mint négyszáz éven át a római pénzverés alapegysége. A pénzkibocsátás a senatus joga, közvetlen felelősei a triumviri monetales. Neveiket a pénzeken feltüntették. Az aranypénz verése mindenütt a kultúrális és gazdasági emelkedés kísérőjelensége. Így volt ez Rómában is. Az aranypénz rendszeres veretése – nem tekintve a köztársaság korában az aranyrúd, mint fizetési eszköz helyett kivételképen vert, s igen különböző súlyú aranypénzeket – Julius Caesarral kezdődik. Az aranyvalutára való áttérés pedig csak Augustus császár korában történt meg. Julius Caesar 1 fontból 40 darab 8, 18 g-os aranyat (aureus) veretett, amelyek megfelelnek a hasonló súlyú makedóniai, kisázsiai és az ezekből származó ó-gall arany sztatérnek. Nem lehetetlen, hogy az aureus-ok mintája – a Julius Caesar galliai hódításával ismertté lett – gall pénz volt.
- Vénusz-szobor, Borostyánkő út és római érmék - ZalaMédia - A helyi érték
- Római érme eladó
- Római Birodalom - Miről vallanak a római érmék
Vénusz-szobor, Borostyánkő út és római érmék - ZalaMédia - A helyi érték
A bejegyzések a Kr. e. I. századtól a Kr. u. V. századig a római uralkodók időrendjét követik. Az érmek jegyzésénél először a pénzt kibocsátó uralkodót ismerhetjük meg, ezt követik az elő- és hátoldalakról szóló leírások. Fontos kiemelni, hogy a katalógus nem utólag készített leltárjegyzék, hanem a gyűjtemény gyarapodását nyomon követő, könnyen áttekinthető katalógus. A jegyzéket az első daraboktól fogva folyamatosan vezették – noha időközben más írással, más tintával és ingadozó pontossággal. Találhatunk leírásokat többek között az alábbi császárok nevéhez fűződő pénzérmékről: Julius Caesar, Marcus Antonius, Caligula, Nero, Hadrianus, Marcus Aurelius, Constantinus. A gyűjteményt 680 ezüstpénz és 850 aranypénz alkotta. Legtöbbször minden uralkodótól egy-két arany és ezüst veret található, de nem ritka a több arany- és több ezüstpénz megléte sem. A katalógusban rögzített gyűjtemény több mint 1600 érméről ad számot. Leírások alapján döntő többségük ma is azonosítható. Az ókori gyűjteményt egy füzet folytatja, amely numizmatikai jegyzeteket, táblázatokat és rajzokat tartalmaz.
- Coinshungary -Numizmatikai Webáruház Kategóriák A pénz története. Jelenlegi ismereteink szerint a pénzverés az ie. 7. századba nyúlik vissza, amikor is Gügész, Lüdia királya készíttetett elsőként vert pénzt. Ettől valószínűleg nem sokkal lemaradva már néhány görög poliszban (pl. Argosz, Aigina) is megindult a pénzverés. Az első pénzeket még nem tiszta aranyból vagy ezüstből verték, hanem e kettő természetes keverékéből, ún. elektronból. (Plinius szerint az elektron legfeljebb 4/5 rész aranyat és legalább 1/5 rész ezüstöt tartalmazott. ) Az első pénzek alakja ovális, tojásdad vagy szabálytalan volt. A kezdetleges előállítási technika miatt a pénzeken lévő ábrázolásoknak nem volt különösebb művészi értéke. A görög ezüstpénzeken nem volt értékjelzés, az érméket méreteik (nagyság és súly) különböztették meg. A numizmatika vizsgálódási körébe tartozik: a pénz tulajdonságai, sajátosságai a pénzek fizikai jellemzõi (anyag, súly, felirat, ábrák, fémtartalom stb. ) a pénzverés, pénzkészítés, pénzhamisítás a pénzhasználat, pénzforgalom a nem fizetõeszközként használt érmék (emlékérmek, plakettek, zsetonok) A numizmatika szempontjából pénznek minõsül minden olyan, meghatározott értékkel rendelkezõ tárgy, amely belsõ értéke vagy valamely törvényerejû rendelkezés következtében a kereskedelmi forgalomban - hosszabb vagy rövidebb ideig - állandó fizetési eszközként használatban volt.
Római érme eladó
elektronból. (Plinius szerint az elektron legfeljebb 4/5 rész aranyat és legalább 1/5 rész ezüstöt tartalmazott. ) Az arany, az ezüst és a réz különböző arányú ötvözetei eltérő színű vereteket eredményeznek. Az első pénzek alakja ovális, tojásdad vagy szabálytalan volt. A kezdetleges előállítási technika miatt a pénzeken lévő ábrázolásoknak nem volt különösebb művészi értéke. A görög ezüstpénzeken nem volt értékjelzés, az érméket méreteik (nagyság és súly) különböztették meg. Nagy Sándor makedón uralkodó volt az első, akinek pénzein az istenek ábrázolását emberábrázolás – saját arcképe – váltotta fel. A nagy kiterjedésű ókori államok mindegyikének szüksége volt az egységes pénzrendszer bevezetésére, amely a birodalom egyik fontos kohéziós tényezője volt. Ilyen megfontolásból verette Dareiosz perzsa király is aranypénzét, a dareikoszt, amely majdnem színtiszta (kb. 96%-os tisztaságú) aranyból készült, kb. 8 gramm súlyú pénzérme volt. Az ókori rómaiak hatodik királyuk, Servius Tullius idejében (ie.
A verés után a pénzt ollóval is ki lehetett nyírni az ezüstlemezből, illetve az érméket könnyebben lehetett darabolni (gyakran félbevágva váltópénzként használták). A brakteáták mérete 11-50 mm között mozgott. A brakteáták megjelenése mögött gazdasági igények álltak. A keresztes hadak gyülekezési helyein és vonulási útvonala mentén megnőtt a fizetőeszköz iránti kereslet, ugyanakkor a verdék az új németországi ezüstbányák felfedezése ellenére sem voltak képesek jelentősen növelni termelékenységüket, mivel továbbra is az ókorban használt technológiával (verőtővel és kézi erővel) dolgoztak. A brakteáták nagyobb számban készülhettek, így megoldották a verdék termelékenységének problémáját. Két évszázadon át voltak forgalomban. Alább II. Ottokár cseh király (1253-1278) ezüst brakteátája látható. A középkor pénzverésében újabb jelentős fordulatot eredményezett, hogy a levantei kereskedelem gazdasági igényeinek megfelelően, a nagy mennyiségű ezüstpénz szállításának kiváltására 1252-ben megjelent a firenzei aranyforint (florenus), amelyet hosszabb-rövidebb idő után számos más hasonló aranypénz (pl.
Klimo György a 18. századi Pécs kultúrapártoló püspöke: nemcsak könyvtárat hozott létre, de éremgyűjteménye is híres volt. Korábbi írásunkban már bemutattuk az érmek vizsgálatával foglalkozó tudományt, vagyis a numizmatikát; cikksorozatunk második része Klimo György gyűjteményéről szól. Klimo György püspök, miután nyilvánossá tette híres könyvgyűjteményét, rögtön egy másik meghatározó intézkedést is eszközölt. Könyvtárába helyeztette nagy értékű éremgyűjteményét, amelynek darabjait az évek során a világ különböző tájairól gyűjtötte össze. A gyűjteményben nagy gonddal és hozzáértéssel válogatott, kiváló állapotban lévő arany- és ezüstpénzek kaptak helyet, amelyek számát Csajághy Károly 3000 darabra becsülte. A gyűjtemény legjelentősebb darabjai a római érmek voltak, amelyekről a legfontosabb tudnivalókat félbőr kötésű katalógusba jegyezték fel kézírással. A katalógus első lapjait olaszul írták; itt a római pénzekről és azok árairól találhatunk feljegyzéseket. Ezt követően a katalógus latinul folytatódik.
Római Birodalom - Miről vallanak a római érmék
- Csak csecsebecse? - Történettudományi Intézet
- Érem metszet
- Papír 200 ft os beváltása
- Eladó római - Érme, pénz, papírpénz - Magyarország - Jófogás
Miután a keresztes hadak elfoglalták Bizáncot (1204), a birodalom erejével együtt pénzverése is fokozatosan egyre jelentéktelenebbé vált. A középkori Európa pénzverésének születését Nagy Károly pénzreformjához (781 körül) lehet kötni, amikor egy font ezüstből (408 g = ún. karoling font) 240 db dénár verését rendelte el. Az ezüstből készült dénárok (illetve féldénárok = obulus) hosszú időre Európa legalapvetőbb pénzévé váltak (ún. dénár periódus 13. századig). A középkor pénzverésében jelentős változást eredményezett a 12. század, amikor tömegesen jelentek meg a vékonyra kalapált ezüstlemezből, egyetlen bélyeg alkalmazásával kalapált pénzek, az ún. brakteáták (=lemezpénzek). A brakteáta jelentése vékony lemez. Ezek alakja kerek, néha négyszögletű. Ábrázolásaik mindig kerekek, és igen vázlatosak, az érme vékonysága miatt a hátlapon negatív lenyomatként láthatók. A brakteáták verése lehetővé tette, hogy ugyanannyi ezüstből lényegesen több érme készüljön, illetve csak az egyik oldalt kellett ellátni bélyeggel, ami szintén megtakarítást eredményezett, és nőtt a verdék termelékenysége is.